Önismereti labirintusjárás segítőknek | Labirintus

Tavaszi napforduló Pannonhalmán

Kategória: Uncategorized

27 Mar 2011

Ma HÉT napja, hogy elkezdtük a közös utunkat a pannonhalmi HÉTkörös labirintusban. Számszerint HÉT ember. A tavaszi napforduló és a telihold energiái, a személyes szándékok és elköteleződés, a nyitottság és az egymásra hangolódás mind jellemzői voltak az együtt töltött időnek.

Egyéni és egyedi utak voltak egy olyan térben, ahol az egyedüllét biztonsága megélhető volt, szabad volt kinek-kinek önmagával lenni, magára figyelni és hagyni, hogy a folyamatok a saját természetes tempójukban történjenek. Lassan, amikor lassan és gyorsabban, amikor gyorsabban.


labi_520

A labirintus két fontos viszonyítási ponttól “fosztja meg” a hétköznapokban ezekhez erősen kapcsolódó, sőt talán ragaszkodó embert: ezek az idő és az irány(ultság). Abban a térben a labirintus által támogatott saját időben (kairosz) és az útvonalhoz kapcsolódó váltakozó (a racionális elmét megtréfáló) irányban lépjük a lépéseket. Egyiket a másik után.


harman_520

Ezekben az egyéni utakban találkozások is történnek, egymás mellett történő elhaladások, ritmus-váltások, vagy éppen súrlódások, ha az út túl keskenynek bizonyul. Mindez azzal a fókusszal és jelenléttel, amivel a saját út bejáródik.


talalkozas_520

És mint minden nagy utazás, ez is egyetlen lépéssel kezdődik. Egyetlen döntéssel, amit a bejáratnál kell meghozni: belépek-e a labirintusba, avagy sem? És az út elején rögtön tapintható “akadályba” ütközünk, de ennél talán sokkal izgalmasabb annak az első kilencven fokos fordulónak a megélése, amivel elkezdődik az útonjárás…

Jó volt együtt, köszönöm a bizalmat! És az extra lehetőséget a köveskáli labirintus bejárására. Viszlát legközelebb! Addig pedig:


Solvitur ambulando! Azaz sétálva oldódik meg.

kpont_520

3 Hozzászólás
  1. Még csak egy hét telt el azóta, hogy a labirintusban sétáltam…

    Azt tapasztalom, hogy azok a pillanatok, amikor a labirintusban sétálva a megszokottól eltérő módon döntöttem, és léptem, markánsan jelen van az életemben. Nem gondoltam, hogy egy mozdulat, egy gondolat, ami ott született, meghatározó lehet a mindennapokban. Ott könnyen ment, és most is a sejtjeimben érzem. Amikor döntök valamiről, az ott megtapasztalt érzéssel együtt teszem és érzem a különbséget és pozitív hatását.

    Köszönöm Peti, hogy elkísértél és megmutattad a labirintus(om) bejáratát!

  2. pardon. adalék, előzmény, bővítmény, ahogytetszik itt:

    http://kapcsoljlemindent.blogspot.com/2011/03/on-foot.html

  3. Szia Peti,

    én most nem bírok írni többet vagy máshogy sehova,
    egyébként is az a nem túl kellemes tapasztalatom, hogy beszélek róla, folyton erről beszélek és nem értik, vagy amikor beszélek, arra gondolok, hogy azzal elveszem a másiknak azt a lehetőségét, hogy teljesen tudás nélkül menjen el labirintust járni. szóval kb. abba fogom az erről való beszédet hagyni.

    most ennyi van.

    Kriszta

3 hozzászólás “Tavaszi napforduló Pannonhalmán” bejegyzéshez

Szólj hozzá Te is




XHTML: Ezeket a tag-eket használhatod: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>