Comments for Labirintus

Comment on Az új labirintus Chartres-ban by csajági ildiko

csajági ildiko — Wed, 25 Jan 2012 18:17:49 +0000

Ez mesésen gyönyörűűűűű:)gratulálok a csapatnak!mióta megmutattad a labirintus “mintát”, ez a kedvenc formám belőle…
Csudás legjobbakat, örömteli mindennapokat!
üdv
chili

Comment on ÉLmények by Orsi

Orsi — Mon, 18 Jul 2011 10:17:36 +0000

“Azt hiszem, az életünk spirál, körbe-körbe halad, ugyanazok az élmények, küzdelmek, kísértések, kudarcok, kegyelmek jönnek elő. Különbségek a mélységük, intenzitásuk terén adódnak. Függ az érettségünktől, s talán mások a személyek, a körülmények - de az élmény és én, akinek ezzel szembe kell néznie, alapvetően ugyanaz. Ez az ismétlődés teszi lehetővé a fejlődést.” (Büki Judit: Nem hátráltam meg)

Comment on Júliusi telihold zarándoklat by Rita

Rita — Sun, 17 Jul 2011 12:05:32 +0000

A labirintus egy segítség nélküli segítség, amely tökéletesen megmutatja, hogy a válaszok bennünk vannak. Nem mond meg semmit, egyszerűen lehetőséget biztosít arra, hogy meghalljuk a saját lelkünk szavát. Bizonyos értelemben nevezhető rövidebb útnak is, mert csak őszintén lehet rajta járni. Én személy szerint kaptam egy olyan erőt ott, ami kilendített az állóvizemből és hozzásegített ahhoz, hogy elkezdjek megtanulni céltudatosan és összeszedetten élni. Ezt akkor ott még nem tudtam, csak másnap kezdtem el érezni.
Ajánlom minden útkeresőnek, hogy bátran próbálja ki!
Köszönet mindenért, amit kaptam!:)
Aloha,
Rita:)

Comment on ÉLmények by Dzsé

Dzsé — Thu, 26 May 2011 11:50:39 +0000

A labirintus archetípus elemi erővel tört fel belőlem sok-sok évvel ezelőtt. Álmaimban és ébren is foglalkoztatott, hívott. Jellemző módon óvatosan jártam körül a témát, először szakdolgozatot írtam belőle, majd elolvastam Peti írásait, felvettem vele a kapcsolatot, és végül elmentem Pannonhalmára a kétnapos elvonulásra, bejárásra. A tábort elhagyva mindannyian saját ritmusunkban közeledtünk a labirintushoz, némán, magunkba merülve. Út közben lehámlott rólam a teljesíteni akarás, majd a hétköznapi szorongásaim is sorra, utána a felnőtt lét, és gyermekkori élmények, érzetek költöztek a helyére. Végtelenül szabad voltam, és boldog. Mire a labirintushoz értem, már nem maradt más, csak a nagyon mély csend és megnyugvás - ezzel léptem be. Semmire sem gondolva haladtam a magam körönként változó ritmusában, és zene kelt bennem. A középpontban hálát éreztem és megtisztulást, forogni kezdtem, és lassan kikeltem önmagamból. Cseppenként tért vissza a külvilág, a társak, és jó volt mezítláb visszatérni ugyanazon az úton. Megszülettem.
Azóta pedig álmodom, mély álmokat, tanító álmokat. És velem maradt a csend és a megnyugvás.
Köszönet érte!

Comment on ÉLmények by Napsi

Napsi — Tue, 29 Mar 2011 18:27:51 +0000

A labirintus nekem az útvesztőt jelentette mostanáig. Ez a fogalomzavar gondolom másoknál is jelen van. Peti személye, és a kíváncsiságom vezetett el a tavaszi napfordulóra szervezett labirintus járásra, ahol megtapasztaltam ennek jótékony hatását.
Az első élményem az elcsendesülés, mélyülés, számomra új lehetősége, miközben megyek egy kikövezett úton és figyelem az érzéseimet.
A befele vezető szakaszban, az utat nézve nyugodtan haladtam, amikor a testemben ismerős zavaró érzésre figyeltem fel. Kicsit felemeltem a fejem és láttam, hogy valaki megy előttem, lassabb tempóban, mint én. Az ismerős érzés az, hogy az életemben ilyenkor lelassítok és alkalmazkodok az illetőhöz. Most is lassítottam, mégis egyre közelebb mentem hozzá, miközben a rossz érzésem is fokozódott. A következő pillanatban az illető oldat fordulva megállt és szabad utat biztosított számomra. Ekkor azt éreztem, hogy egy másodperc alatt történik meg az ami az életben hosszú hetek, hónapok, akár évek alatt. Egy határozott lépéssel elmentem mellette és lendületesen, felszabadultam folytattam az utam.
Az érzést, amikor döntöttem és továbbléptem, sejtszinten raktároztam el testemben és kamatoztatom a mindennapokban.
Ezen túl, több csodát, és felismerést tapasztaltam meg a labirintusban, a vezetésben és megtartásban amit Peti adott, valamint a résztvevők személye által.

Comment on Tavaszi napforduló Pannonhalmán by Napsi

Napsi — Tue, 29 Mar 2011 08:02:34 +0000

Még csak egy hét telt el azóta, hogy a labirintusban sétáltam…

Azt tapasztalom, hogy azok a pillanatok, amikor a labirintusban sétálva a megszokottól eltérő módon döntöttem, és léptem, markánsan jelen van az életemben. Nem gondoltam, hogy egy mozdulat, egy gondolat, ami ott született, meghatározó lehet a mindennapokban. Ott könnyen ment, és most is a sejtjeimben érzem. Amikor döntök valamiről, az ott megtapasztalt érzéssel együtt teszem és érzem a különbséget és pozitív hatását.

Köszönöm Peti, hogy elkísértél és megmutattad a labirintus(om) bejáratát!

Comment on Tavaszi napforduló Pannonhalmán by kriszta

kriszta — Tue, 29 Mar 2011 07:22:56 +0000

pardon. adalék, előzmény, bővítmény, ahogytetszik itt:

http://kapcsoljlemindent.blogspot.com/2011/03/on-foot.html

Comment on Tavaszi napforduló Pannonhalmán by Kriszta

Kriszta — Mon, 28 Mar 2011 17:48:21 +0000

Szia Peti,

én most nem bírok írni többet vagy máshogy sehova,
egyébként is az a nem túl kellemes tapasztalatom, hogy beszélek róla, folyton erről beszélek és nem értik, vagy amikor beszélek, arra gondolok, hogy azzal elveszem a másiknak azt a lehetőségét, hogy teljesen tudás nélkül menjen el labirintust járni. szóval kb. abba fogom az erről való beszédet hagyni.

most ennyi van.

Kriszta

Comment on ÉLmények by Lizi

Lizi — Mon, 28 Mar 2011 15:49:30 +0000

Egy teljesen egyszerű, meleg szavú ajánlás alapján, gondolkodás nélkül jelentkeztem be Petihez. Elvárás nem volt bennem csak kíváncsiság és nyitottság.Nagy rácsodálkozás volt mit is hozott ki belőlem “egy kis séta”. Valóban eltűnt tér és idő ,ott is voltam meg nem is, egyik pillanatban szinte bent a közepén - a másik pillanatban kint a legszélén. Hol is vagyok? Ki vagyok én? Akarás nélkül, sikerült megtalálni az utat magamhoz. Pedig csak lépegettem a fehér kőlapokon és hagytam hogy jöjjenek a képek,öntsenek el az érzések.Saját magamnak tettem fel a kérdést és az a részem válaszolt, aki csak őszinte válaszokat tud adni. Még ha fáj is. És fájt. Míg bejutottam a középpontba hullámokban tört rám a fájás és sírtam. Annyi kisíratlan könnyem volt és ott hagytam hogy kijöjjön.Bent középen meg csak róttam a köröket, csak róttam, mintha örvényben lettem volna. Nem bírtam kilépni. Tudatában voltam mindennek, de nem bírtam! És amikor ezt felismertem és elfogadtam meg is nyugodtam. Majd elindulok kifele amikor amikor ott lesz az ideje. Aztán egyszer csak ott volt.És akkor kiegyenesedtem, szívtam be a jó levegőt, beindultak a lábaim és felszabadultság érzése járt át. És öröm. És reménység. Hit magamban.Erősnek éreztem magam .És megint sírtam , de ezek már örömkönnyek voltak!
Köszönöm Neked Peti, hogy itt vagy nekünk. Jusson el a ” híred” minél több emberhez, hogy ők is megtapasztalhassák ezt az egyszerű csodát.

Comment on ÉLmények by Judit

Judit — Thu, 19 Nov 2009 15:05:31 +0000

Eddig fogalmam sem volt, milyen a labirintus-járás, sokakhoz hasonlóan azt hittem, valami útvesztő, amiből ki kell találni, s közben meditálva nagy felismerésekre juthatunk. Amikor megláttam a labirintust, már tudtam, hogy a feltételezésem eleje nem igaz (útvesztő). Hava elmondta, hogy érdemes egy kérdést feltenni, mielőtt bemegyünk.
Bennem egy nagyon fontos kérdés dübörgött már napok óta, amire választ szerettem volna kapni az univerzumtól - mondhatni élet-halál kérdése volt. Nem akartam találgatni, aggódni, TUDNI akartam. Ebből kifolyólag érzelmileg nagyon feldúlt állapotban jártam végig a labirintust: sírtam befelé, kifelé, a közepében guggolva…s utána is még hosszú ideig. S eközben özönlöttek belém-bennem a gondolatok.
Egyszerűen elmúlt a kényszerítő tudni-vágyás, helyette megértettem, hogy bárhogy történik is, annak értelme van. S bizonyosság költözött belém, hogy hallgathatok az intuíciómra, s ha döntenem kell, a megfelelő pillanatban helyes döntést fogok hozni. Sőt, mintha éreztem volna, hogy a válasz: élet és csak feleslegesen aggódom.
Ez részben megnyugtatott, de még frusztrált a kérdés, hogy akkor miért van ez a megállíthatatlan sírás. És akkor teljes bizonyossággal kezdtem érezni, hogy a sírással csak az elmúlt napok-hetek feszültsége távozik, és ez már félig a gyógyulás. Ami aztán folytatódott a következő napokban, mintha még sok mindent kellene kimosniuk belőlem a könnyeknek.
S közben rájöttem, hogy van még egy kérdésem, tehát fel kell mennem még egyszer a labirintushoz, hiszen megtapasztaltam, hogy ott megjönnek a válaszok.
Ez azonban némi nehézségbe ütközött: úgy tűnt, hogy aki akarta, már bejárta a labirintust, s a program telítettsége miatt csak úgy van rá esélyem, ha az utolsó napon valami mást kihagyok. Ez viszont azt jelenetette, hogy egyedül kell felmennem. Ráadásul reggel korán, mert én sem akartam semmi fontosból kimaradni.
Másnak ez talán nem lett volna probléma, de én nem szívesen mászkálok idegen helyen egyedül, főleg, amikor az emberek többsége még alszik. Nem érzem biztonságban magam. Ezért előző este már belenyugodtam, hogy ez sem jön össze, esetleg csak táborzárás után a párommal, aki jön értem. Ha pedig túl késő lesz addigra, akkor lemondok a labirintusról.
Azért egy utolsó esélyt még akartam adni, tehát lefekvés előtt elgondoltam, hogy ha reggel magamtól felébredek hatkor, az azt jelenti, hogy fel kell mennem, és akkor összeszedem a bátorságom, és felmegyek.
Reggel hat előtt tíz perccel ébredtem, de fürdőszobai teendőim közben megállapítottam, hogy nem merek felmenni egyedül és ezzel visszafeküdtem. Majd néhány perc múlva kilökött az ágy, és anélkül, hogy gondolkodtam volna, merem-e vagy sem, felöltöztem és elindultam. Az udvarban mellém szegődött Zokni, a kiskutya, s nem tágított, felkísért a dombra. Úgy éreztem, segítségnek kaptam őt. Fent, amíg a dombmászás után szuszogtam, meglátogatott két őzike, kicsit rámcsodálkoztak, majd mentek tovább.
A labirintus-járás most sokkal nyugodtabban zajlott. A válaszok most nem voltak olyan elementáris erejűek, de mindenképpen elgondolkodtatók s azóta olyan változásokat okoztak bennem, ami alátámasztja, hogy ezekre a válaszokra volt szükségem.
S a ráadás: lefelé menet rájöttem, hogy ezzel a kora reggeli úttal legyőztem a félelmemet, s hatalmas erőt adott a gondolat, hogy akkor ezt mással kapcsolatban is meg tudom tenni.