mesÉLEK | Labirintus

mesÉLEK

A labirintus nem útvesztő …

… tudtam meg ezt 2005 márciusában, amikor elkezdődött a “becsavarodásom”: Joe Miguez, a “Labirintus Ember” vezetésével egy meghatározó labirintus-élményben volt részem. Történt ez Liverpoolban, ahonnan nem csak a Bítlik indulnak ezekszerint.

Ezt követően 2005 nyarán egy hosszabb - de még mindig ízelítő jellegű - elmélyülésre nyílt lehetőségem Dél-Afrikában, Terry de Vries Nel vezetésével, aki azóta is a tanítóm és barátom.

2007 februárjában Terrynél folytattam a “becsavarodást”, újra és újra megéltem ezt a különleges eszközt és azt a teret, amit nyújt. Ez már egy alapos, hosszabb lélegzetvételű utazás volt: befelé és kifelé egyaránt. Ha a labirintus hármas tagozódására gondolok: be-út, központ, ki-út, avagy visszakapcsolódás a külvilághoz.

2008-ban számos labirintus épült. Ez a gyakorlat éve. Sokat játszottunk. Sokféle megközelítéssel, szándékkal, emberekkel.

Felhasználhatósága elképesztően sokszínű…

… tulajdonképpen csak az emberi fantázia szab neki gátat (vagyis az NEM). Terápiára - akár lovakkal is -, fejlesztésre széles körben alkalmazható, mozgássérülteknél (mozgáskoordinációs problémáknál) éppúgy, mint a lelki sérülések gyógyításánál kiegészítésképpen a már használt módszerek mellett. Elakadások, problémák kezelése, kreativitás ösztönzés, elcsendesülés, polaritások kiegyensúlyozása (férfi-nő, jobb-bal, stb), meditáció, speciális élethelyzetek (születés, halál, stb), kapcsolati nehézségek (páros bejárás), hogy csak néhányat említsek a lehetőségek közül. (Terry barátom már parlamenti képviselőknek is tartott ezzel a módszerrel fejlesztési programot!) De ha ezek egyike sem, akkor csak egy kis örömködés, játékosság, barangolás - gyermekien, mindenféle különleges ok nélkül. Végül, de nem utolsó sorban esztétikai élményként is értékes egy labirintus-minta, ha csak a külső megjelenésre gondolok - valakinek a kertjében, otthonában.

Móricz Zsigmond körtér, avagy mi lett volna a Gomba?

Igen, fontos leírni, hogy amikor 2009-ben kiírtak egy pályázatot a körtéri Gomba épületének újra-tervezésére és hasznosítására, akkor egy építész barátom irodájával megpályáztuk. Én adtam a labirintus ötletet, tervet és mintát, ők pedig nagyon klasszul felépítették és profin kiegészítették a koncepciót egy színvonalas, komplex találkozó hellyé. Nagy lelkesedéssel készült a pályamű és játékosan adtuk be az anyagot - de azt hiszem én belül arra számítottam, hogy a labirintus-mintázat és a mögötte rejlő “ideológia” biztosan egyedi lesz a sok munka közt és ilyenformán elnyeri a maga kis “jutalmát”. Aztán nem kerültünk be a zsűrizett pályaművek közé, de azért jó, hogy van egy profi anyag elkészítve - ha majd a következő körtér és KÖZTÉR bevillan és labirintusért kiállt!

És még folytatom… hiszen megint új év van. Szépen, apránként - hiszen egy labirintussal nem lehet rohanni!

A “nappali labirintus”

Már egy ideje elkészült az a kamionponyva-szerű, strapabíró, vízálló anyagra nyomott, hétkörös labirintus, amivel megfelelő (bel)térrel rendelkező helyeken is lehet labirintusozni - az utat járva érzések, érzetek széles skálája tapasztalható meg egy egyébként “hétköznapi” (zárt) térben. Karácsony tájékán kiterítettük a nappaliban és voltak itt barátok is, de akkor is leginkább a gyereksereg érdeklődését keltette fel a fekete-fehér tekervény… Valahogy így alakult.

Jakab-lab

Aztán mostanság meg a gyerkőcök (No3. és No4.) betegsége kapcsán az lett, hogy a húsvéti időszakban maradtunk a fenekünkön Bp-en. Viszont jött az ötlet, hogy terítsük ki a labirintus és most már több, mint egy hete helyettesíti a szőnyeget a nappaliban nálunk (jaj, egy labirintus mintájú szőnyeg, AZ MÁR DÖFI!). A ponyva simán “beleolvadt” néhány nap után a környezetbe. És a körvonalak, az utak számtalan spontán, “mellékes” játékra kínáltak lehetőséget: közös autózástól és szerepjátéktól elkezdve, a legkülönbözőbb fogócskáig, táncig. Szóval a megszokott labirintus-járás mellett egészen széles skálát vonultattunk fel az egy hét alatt. Amiben a spontaneitás a legfontosabb ismérv…

Mindenesetre itt egy kép, amiben a teret leginkább (de mindenképp legtermészetesebben) érzékelő Jakab billeg a klasszikus labirintus középpontjában, és tényleg bebillent/bemozdult, amikor fotóztam! De azért gondoltam jó, ha látszik, miről is beszélünk! Különösen, mert ezt a ponyvát kifejezetten “szállítható” verzióban, azaz széttépőzárazhatóan készítették nekem. Ráadásul a gyűrűk a szélén segítenek a rögzítésben is, szóval valóban univerzális és utaz(tat)ható! Alig várom, hogy máshol is kipróbáljuk! Ha gondolod, akkor akár éppen nálad!